|
|
 |
Egy férfi bemegy
a fogorvosi rendelőbe:
- Jó napot! Mindegy melyik fogorvos tud fogadni, csak nő legyen.
- Miért fontos ez magának? - kérdezi az asszisztens.
- Mert végre szeretném egy nőtől azt hallani, hogy nyissam ki a számat,
ahelyett, hogy fogjam be.
Szex és fogorvos
Egy férfi és egy
fiatal lány megismerkednek egy éjszakai bárban. Pár közösen elfogyasztott ital
után felmennek a nő lakására. További italok után elkezdenek vetkőzni. A férfi
leveszi az ingét, majd megmossa a kezét. Majd a nadrágját, és újra megmossa a
kezét.
A nő ezt látván megszólal:
- Te biztosan fogorvos vagy!
A férfi csodálkozva válaszol:
- Igen, tényleg fogorvos vagyok, de hogy találtad ki?
A nő:
- Egyszerű, gyakran mostad meg a kezeidet.
Ezek után megtörténik ami ilyenkor meg szokott történni. Az szeretkezés után a
nő megszólal:
- Te biztosan egy nagyon jó fogorvos vagy!
Erre a férfi:
- Igen, tényleg nagyon jó fogorvos vagyok, a legjobb az országban. De hogy
jöttél rá?
A nő:
- Könnyű volt rájönnöm - nem éreztem semmit!
Páciens: - Doktor
úr, mennyiért húzná ki a fogam ?
Fogorvos: -20.000,- Ft.
Páciens: - Nem túl sok egy pár perces munkáért ?
Fogorvos: - Húzhatom lassan is !
Egy fogsor, amilyet nem készítünk:
A fogkefe története
A fogkefe történetéről én egészen mást hallottam (még valamikor az 1970-es, talán 80-as években, a rádióban, de arra már nem emlékszem, hogy kitől):
A fogkefe – és általában a többi ma ismert kefe – valamikor a régmúltban még nem bírt semmilyen konkrét gyakorlati funkcióval: pusztán ajándékozási eszköz volt, és egyszerűen csak kefének hívták. Aztán megindult a kefék differenciálódási folyamata azáltal, hogy az emberek egyre több dologra kezdték használni az ajándékba kapott keféket, és így kialakultak a körömkefék, ruhakefék, sikárkefék, cipőkefék stb. Ez utóbbiak alakja egyre jobban kezdett a speciális feladatnak megfelelően módosulni, egyedül a mai fogkefe közvetlen elődje – amit, ne feledjünk, még mindig csak kefének hívtak – maradt hasonlatos mai utódjához: kicsi feje, és ehhez képest hosszú nyele kitűnően alkalmassá tette feladatára: nyelét marokba fogva, magát a kefét függőlegesen tartva lehetett átnyújtani a megajándékozottnak – egy szál virág átadásához hasonlatosan.
A középkor idejére tehető, mikor az átnyújtáskor mondott „Fogd: kefe!” mondat ráragadt, magára a tárgyra, aminek neve ílymódon, fogd-kefe, fogdkefe lett. A későbbiek során a szó hangzóváltozáson ment keresztül, és megszabadulván a nehezen kiejthető, és amúgyis magyartalan hármas mássalhangzó d-jétől lett egyszerűen csak fogkefe.
A XVIII. században a népetimológia a fog előtagot vélte felfedezni a szóban, és hasonlatosnak gondolva a hajkefe típusú szóösszetételhez ’fog tisztítására szolgáló kefe’-ként értelmezték (hibásan!), és meg is próbálták fogápolásra használni az ekkor már ipari méretű tömegtermeléssel gyártott szuvenírt. És láss csodát: az eszköz új felhasználási területén remekül bevált, olyannyira, hogy mára már a mindennapos szájápolás nélkülözhetetlen eszköze lett, míg korábbi funkciója a feledés homályába merült.
Öreg székely meg a fia fát vágnak.
A fiú odasuhint, hát véletlenül levágja az apja lábát.
Erre az öreg:
Áron, még egy ilyen és seggbe rúglak!!!
Sok káros szenvedély lehet kellemes, de a szex nem rontja a fogakat!
- Valahányszor mosolyogni látom, kedves hölgyem, mindig
arra gondolok, hogy fel kellene csábítanom hozzám.
- Maga ekkora nőcsábász?
- Nem, csak fogorvos vagyok.
− Hű, de tetszik nekem az a kis fogorvosnő!
− Hát uram, próbálkozzék meg vele, úgy tudom, még lány.
− Na, de hogyan merjek közeledni egy nőhöz, akinél már annyi férfi hagyta ott a fogát?
− Téged is szokott rázni a hideg, ha lázas vagy?
− De mennyire! Főleg éjszaka.
− És olyankor a fogaid is vacognak?
− Nem tudom. Nem alszom velük
Párbeszéd a fogorvosnál:
− Mibe kerül egy teljes fogsor?
− Százezer forintba
− Az, nagyon drága.
− Mégis megéri, mert ha rendben van a fogsora, ehet, amit akar.
− Igen ám, de ha kifizetem a fogsort, nincs miből...
− Miért van feldagadva a képed?
− Most jövök a fogorvosomtól. Kihúzattam a bölcsességfogamat.
− No, és fáj még?
− Nem tudom. Ott hagytam a doktornál.
Az asszisztensnő rohan be a rendelőbe, és kétségbeesetten kérdezi az orvostól:
− Jaj, doktor úr, mit csináljak? A betege, aki most indult haza a rendelésről, a kapuban összeesett.
− Fordítsa meg, hogy úgy nézzen ki, mintha csak most jött volna…
"Megütlek, hogy a fogorvosod átkerül másik adósávba"